Lábnyomok

László Atyánál jártam, magammal vittem Ágnest is.

Mivel egy ideje nem találkoztunk, beszámoltam a velem történtekről.

Beszélgetésünk végén egy történetet kaptam Tőle, amelyet megosztok másokkal is:

„Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az úton, miközben életének jelenetei villantak fel előtte az égbolton.

Közben két sor lábnyomot látott a homokban egymás mellett haladva.

A sajátját és az Úrét…

Amikor az utolsó jelenethez érkezett, visszatekintett a nyomokra.

És ekkor vette észre, hogy az út folxamán sokszor csak egy sor lábnyom volt látható.

Arra is felfigyelt, hogy az életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő.

Bántotta a dolog és megkérdezte az Urat:

Uram, Te megígérted, hogy ha egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, Te mindig velem jársz, életem útjain.

De, íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható.

Nem értem, hogy éppen akkor hagytál egyedül, amikor a leginkább szükségem volt Rád…..

Az Úr így felelt:

Drága gyermekem!

Én szeretlek téged, és sohasem hagynálak el.

A megpróbáltatás idején, amikor csak egy sor lábnyomot látsz- amikor úgy szenvedtél, akkor a karjaimba vettelek és úgy hordoztalak….”

Ma, amikor visszatekintek saját életem nehéz időszakára, én magam is kérdeznék így, a történetből tudom, hogyan vészelhettem át azokat a súlyos napokat.

Köszönöm László Atyának a szép történetet, ismét gazdagabb lettem.