2009. március 9., hétfő

Angyali történet


Az alábbi történetet Angéla küldte:
Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el.
A család udvariatlan volt és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat.
Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében.
Amikor kinyújtóztak a padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt.
Amikor a fiatalabb angyal megkérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:
„ A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”
A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek.
Miután azok, azt a kevés ételt is megosztották velük, ami volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludtak.
Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és feleségét.
Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt.
A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen.
Az első embernek mindene megvolt, mégis segített neki, vádolta.
A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, mondta ismét az idősebb angyal.
Amikor a nagy ház pincéjében feküdtünk, észrevettem, hogy a falban lévő lyukban arany van.
Mivel a tulajdonos olyan mohó volt előttünk megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találja meg.
Amikor az utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a pokol angyala, hogy elvigye a feleséget.
Helyette adtam oda a tehenet.
„ A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”
Néha pontosan az a jó, ami megtörtént.
Csak a dolgok nem annak mutatkoznak, aminek kellene.
Ha bízol, csupán arra kell hagyatkoznod, hogy mindennek megvan az eredménye.
Amíg nem telik el egy kis idő, ezt nem veszed észre.
Néhány ember jön az életünkbe és gyorsan elmegy.
Néhány ember barát lesz és marad egy kicsit, gyönyörű nyomokat hagyva a szívünkben.

Keresztutak


Jézus keresztútjának felidézése óhatatlanul előhozza saját keresztutam emlékeit.
Nem tanulságok nélküli, azonban sok történést máig sem sikerült megfejtenem.
Úgy gondolom, még nem telt el elegendő idő.
De arra gondolok, ha felkészült leszek rá, megvilágosodik előttem.

Húsvéti készülődés


Javában tart a nagyböjt.
Az én napjaim is ennek szellemében telnek.
Katolikus hagyomány, hogy ilyenkor bejárjuk Jézus keresztútjának állomásait, így emlékezünk szenvedéstörténetére.
A következő napokban én is felidézem a stációkat, igyekszem megszerezni Mel Gibson Passió című filmjét.
Így készülődöm.

2009. március 8., vasárnap

Még egy országépítés!


Már tele van a … /bivalybőr táskánk vele, mint ahogyan a különböző csúcsértekezletekkel, tehetetlenséggel.
Igaz, nem egyetemeken szereztem rálátást dolgainkra, csak itt élek, a 2009.- ik esztendő Magyarországán.
Eltér a véleményem attól a nézőponttól, hogy meg kell reformálnunk a rendszert, amiben élünk.
De attól is, miszerint :
Egy új világrend alapjait kell leraknunk!
Körülnézek és szomorúan hallgatom Jánost, akinek időnként élelmet, ruhát viszek.
Most éppen elpanaszolta, hogy a napokban, hazafelé menet leütötték, mindenétől megfosztották, összeverték.
Ilyen a világ:
Már a koldust is kirabolják!
A magyar közállapotokra, ma ez jellemző.
Aggódom a sorsunk miatt.
Én tudom, hogy a világból annyit tudok megváltoztatni, amennyit magamban megváltoztatok.
A két pártvezér is aggódik.
Veszélyben lévő megélhetési forrásáért!
Én majd megleszek valahogy.
Imádkozom!
Szabadíts meg Istenem a Gonosztól, minden rablótól, aki még koldusainkat is kirabolja!
Az ünnep közeledtével azt látom, Petőfi kérdésére a mai napig sem válaszoltunk.
Hol vannak márciusi ifjaink?
Én már öreg, erőtlen vagyok, kardom is berozsdásodott.
Csak imádkozom.
Még!

2009. március 7., szombat

Tavaszköszöntő


Ma reggel, kiléptem az erkélyre és beleszagoltam a levegőbe.
Végre megéreztem a tavasz illatát.
Erre vártam egy évszak óta.
Ünnep ez a számomra.
Tavaszi ünnepeink közül az első.
Ünnepeljünk együtt!

2009. március 3., kedd

Szeresd a nőt!


Számomra a tavasz első hete a Nőről szól.
Ezt az a tény sem kérdőjelezi meg, hogy életemben kétszer is elváltam.
Karinthy azt mondta:
Nő és férfi hogyan is értené meg egymást, hiszen mindkettő mást akar.
A férfi a nőt, a nő a férfit.
Legszívesebben minden nőnek adnék egy szál virágot, de csak virtuálisan köszönthetem valamennyit.
De azt megteszem.

2009. március 1., vasárnap

Filozófiai gondolatok a nőről


Nőnap közeledtével, a barátságtalan idő gátol abban, hogy a tavaszra gondoljak.Most inkább filozófiai eszmefuttatásra készülök.
Ha a Nőről szubjektív idealista alapon elmélkedem, abból kell kiindulnom, hogy férfi vagyok.
De megtalálható bennem a Nő/ és itt nem identitásként/.
Minden bennem lévő szépségként, jóságként, gyengédségként, szeretetként, szerelemként.
Mára megtanultam szeretni magam.
Nem volt ez mindig így.
Gyötrődéseim, keresztutam elvezetett oda, ahol szeretnivaló vagyok, ahol szeretni kell az Életet.
A Nőre, mint az élet, az életem folytonosságára gondolok, szeretem, tisztelem.