Elmélkedés I.

„Nincs emberem…” (Jn. 5,7) – (A lelki vezetésről)

Nézzük meg, milyen szövegkörnyezetben találjuk a két szót: (Jn. 5, 1-7)

- A zsidóknak ünnepük volt és Jézus is felment Jeruzsálembe. Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, melynek héber neve Betezda. Öt oszlopcsarnok áll mellette. Ott igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, s a víz mozdulására várt. Az Úr angyala időnként beszállt a tóra és fölkavarta a vizet. Aki ezután elsőnek lépett a felkavart vízbe, meggyógyult, bármilyen betegségben sínylődött is.

Feküdt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje volt beteg. Mikor Jézus ott fekve látta és megtudta, hogy már oly hosszú ideje szenved, megkérdezte: „Meg akarsz gyógyulni?” „Uram, felelte a beteg, nincs emberem…, aki bevinne a fürdőbe…”
Itt is látható, ahhoz, hogy az ember gyógyulást nyerjen vagy elkerülje a betegséget, szükséges valaki, aki segít. „Hogy legyen emberem.” Így van a lelki életben is. Kevés embernek adatik meg, hogy saját magát jó irányba vezesse, terelje, ne térjen le az útról. Az útról, amely az Úr felé tart. Gyakran vagyunk vakok önmagunkra. Távolság híján nincs rálátásunk arra, mik vagyunk és mi az, amit megélünk, és merre haladunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy valóban szükségünk van önmagunk megismeréséhez mások segítségére, és hogy a jól megélt lelki vezetés nagyon értékes. A lelkiéletünkben ez az önismeret elengedhetetlenül szükséges, mert kézen fogva jár az Isten-ismerettel. Lelkiéletünk abból áll, hogy Urunkkal, Istenünkkel szeretet-közösségre lépünk. Ha arra vágyom, hogy Krisztust kövessem, meg kell ismernem korlátaimat, gyengeségeimet, bűneimet és erre más kell, hogy rávezessen. Gyakorlatilag a Szentlélek az, aki minket tanít, vezet, ihlet. A lelki vezető semmiben sem kisebbíti vagy gátolja a Lélek munkáját. Ellenkezőleg: segít befogadni sugallatait. Rajta keresztül érkezhet, érkezik a Szentlélek útmutatása, amit a vezető tanácsol egy adott helyzetben. A lelkiélet útjai néha homályosak lehetnek számunkra. A tapasztalat és ismeret hiánya rossz irányba visznek minket. Mások tapasztalata megvilágosíthat, segíthet bennünket, hogy elkerüljük azt az utat, amely rossz irányba visz. A Krisztust követő élethez egy bizonyos tanítvánnyá válás szükséges. Ne éljük meg ezt egyedül, hanem használjuk ki testvéreink-nővéreink segítségét a vezetésben.

A lelkiélet személyes út és egyedi mindnyájunk számára. De mégsem haladunk másoktól függetlenül. A függetlenség veszélye a lelkiéletnek. Nemcsak azt a veszélyt hordozza, hogy bizonyos hibákba kormányoz bennünket, hanem meggátol, hogy növekedjünk Isten előtti életünkben.

De fokozottan veszélyessé válhat haladásunk bizonyos kényes, nehéz szakaszainál. Vannak pillanatok, amikor különösen szükségünk van mások – más segítségére. Ha egyedül vagyunk ezekben a pillanatokban, eltévelyedésnek tesszük ki magunkat és azt kockáztatjuk, hogy visszafelé fogunk haladni.

Isten arra vágyik, hogy növekedjünk Benne. Mi pedig nehezen értjük meg annak a módját. Gyakran késlekedő a lelkünk, nehézkesek vagyunk megkeresni, utánajárni annak, hogy hogyan. Hallottam már olyan véleményt, amely szerint félnek attól, hogy valaki hatalmának alávessék magukat. A vezetőnek nincsen semmi hatalma felettünk. Ha mi önként belépünk egy olyan kapcsolatba, amelyben megéljük felé az engedelmességet, ez nem azért történik, hogy hatalmába kerítsen minket. Az engedelmesség nem rabszolgaság vagy megkötöttség, hanem szabad választás. Azt választjuk, hogy engedelmeskedünk, hogy alávetjük akaratunkat és azt is tudjuk, miért.

Testvéreim, Nővéreim! A lelki vezetésben a legszebb, a leggyönyörűbb az engedelmesség!

A lelki vezetés megélése nagyon jó lelkigyakorlat. Önmagában is, de lelkünk megnyitása, a megvalósított bizalom és az engedelmesség révén is.

A vezetőnkkel való megosztásban a mi egyéniségünkre alkalmazott tanácsok áldásaiban részesülünk. Minden ember más, és Isten útjai különbözőek mindegyikünk számára. Egy ember, aki ismer minket, olyan tanácsokat tud adni, amelyek alkalmazkodnak helyzetünkhöz, ahhoz, amit megélünk és amik vagyunk. Ez igen fontos és értékes a lelki növekedés szempontjából.

Isten nem kényszerít minket, hanem meghív, kopogtat szívünk ajtaján. A szívünkben való jelenlétének egyik jele éppen az, hogy alávetjük magunkat Neki, egészen az Ő Gondviselésére való ráhagyatkozásig. Az Úr ennek az elszántságnak állapotát szeretné látni a szívünkben. Nem kényszerít minket arra, hogy radikálisan kövessük Őt. Amikor ezt javasolja, a mi érdekünkben teszi. A lelki vezetés szükségessége arra vonatkozik, aki elhatározta, hogy Jézusé a főhely, sőt egyetlen hely a szívünkben. Minden alkalmatlanságunkon, gyengeségünkön, korlátunkon és megtéretlenségünkön túl szívünk kemény elszántságának, komoly nyomatéka van. Ez szívünk olyan állapota, ami elengedhetetlen, ha a lelki kísérés áldásaiban szeretnénk részesülni. Fontos, hogy a lelki vezetővel való kapcsolatunk lelkünk valódi nyitottságán alapuljon. Ez nem megy feltétlenül magától. Különösen nem életünk bizonyos területeivel, egyéniségünk inkább negatív összetevőivel és hajlamaival kapcsolatban. Egy kísérői kapcsolat termékenysége a mi részünkről nagyrészt azon a bizalmon múlik, amit Istenbe vetünk vagy nem vetünk. Bízunk-e abban, hogy jelen van ebben az Őáltala nekem választott, nekem adott közvetítőben és ezáltal a közvetítő által. Könyörögjünk az Úrhoz, hogy árassza belénk, a szívünkbe a gyermeki bizalom Lelkét. Igaz, hogy ez a bizalom Isten ajándéka, de nem passzívan kapjuk meg. Semleges területre nem száll le. Hit Istenben, az Ő gondviselésében. Hit abban, hogy az Ő kezében vagyunk és minden velünk történt esemény az Ő akaratából vagy beleegyezésével történik.

A kísért személy szempontjából fontos a pontosítás. A megosztásunk, beszámolónk ne legyen „pongyola”, nem pontosan érthető, sőt félreérthető. Ha ez előadódik, vezetőnk rá is kérdez: hogy is van ez, hogy érted ezt? Az élet azon szakaszáról, amiről beszámolunk, jó, ha minden apró részletet is elmondunk. Nem tudhatjuk, hogy mi az, ami a vezetőnknek fontos. A megosztásunk meghallgatása fontos szerepet játszik a lelki vezetésben. Szokás szerint a meghallgatást tanács követi. Ez a vezetett részére nagyon fontos, jól kell értelmezni, a szívünkbe zárni és főleg megvalósítani. A tanácsnak vagy tanácsoknak megvalósítása mód arra, hogy konkrétan kifejezzük az Úr iránti bizalmunkat és azt a vágyunkat, hogy teljes szívvel el akarjuk fogadni az Ő akaratát. Ez az alázat egyik formája, az engedelmesség megnyilvánulása.

Még hadd térjek vissza néhány mondat erejéig az engedelmességre. Nincs semmi természetellenes abban, hogy Isten iránti szeretetből engedelmeskedünk valakinek. Az is szükséges, hogy az a személy, akinek engedelmeskedünk, „méltó” legyen erre. Akárkinek nem lehet, de nem is tudunk engedelmeskedni. Kaptam már olyan tanácsot, amelynek megvalósítása igen nagy nehézségbe került. Viszont rendkívül hasznos és gyümölcsöző volt. Jeruzsálemben a Betezda fürdő, a Betezda szó „kegyelem háza”. Hát az a lelki vezetés is. És ahogyan a fürdő vize felkavarodott, a vezetésben a szívem, lelkem gyakran felkavarodik!

Az engedelmességet radikálisan kell megélni (nem gyermekded módon vagy katonásan!). Ezt a radikalizmust csak akkor lehet joggal tervbe venni, ha a személy, akinek engedelmeskedünk, megbízható (?!), és ha tisztában vagyunk a „mi” engedelmességünk mélyebb értelmével.
Beszéljünk a lelki vezető személyéről. Egy rendi testvérem keresett meg egyszer azzal a kéréssel, hogy adjak neki tanácsot lelki vezető választásban. Mert neki most nincsen. Felvetett egy-két lehetőséget, néhány nevet, de az egyik ezért nem lett volna „ínyére”, a másik azért. Én az egész kérdést próbáltam elhessegetni magamtól, mert az nagyon személyes dolog. Én helyette nem tudok választani. A felmerült lehetőségeknél többre úgy reagált, hogy túl fiatal. Szerintem a vezetőnél nem az életkor számít, hanem a személy lelki érettsége, hitelessége. A lelki vezető kiválasztásához kérni kell az Urat. Méghozzá gyakran. Ő meg fogja mutatni azt a személyt, akit Ő jónak lát. Ez nekem mindig „bejött”.

Más esetben az volt a kérdés, hogy ki lehet egyáltalán lelki vezető. Szerintem – és mások szerint is – lehet pap, szerzetes, de világi is. Mindenképpen nagyon fontos, hogy elkötelezetten élje a hitét, tájékozott legyen az Egyház tanításaiban. Lehet egyedülálló vagy házas. Mindkét esetben vegye nagyon komolyan a hitét. Ismerek több esetet, amikor FVR testvérnek FVR testvér/nővér/ volt a vezetője.

Nekem középiskolás korom óta mindig volt vezetőm, egy rövid időszakot kivéve. És mindig szerzetes volt, lévén hogy egyházi iskolába jártam.

A lelki vezetőkért fontos rendszeresen imádkozni. Ezt azért is meg kell tenni, mert a vezetőnk is imádkozik értünk. És az imádságban kapja meg Ő, hogy hogyan és miként vezessen.

Ha pap a lelki vezető, a vezetés rendszerint a szentgyónással egybekapcsolva történik. Amikor gyónunk, miután Krisztus nevében megbocsátotta bűneinket, a bűnökkel kapcsolatban tanácsokat adhat. Ha ez a pap nem lelki vezetőnk, de van kísérőnk, akkor a tanácsadás itt véget is ér. Amennyiben az atya jószándékúan más tanácsokat is adna, ezt jó átbeszélni a lelki vezetőnkkel.

Ennek létezik ellentéte is: amikor a lelki vezetővel való megosztás világítja meg bűneinket, amelyeket a szentgyónásban kell majd megvallani. Kaphatunk és kapunk tanácsokat a személyes megszentelődésünket illetően, de ez természetesen nem helyettesíti a kiengesztelődés szentségének kegyelmét.

A lelki vezető mindenek előtt az ima embere kell, hogy legyen. Akár pap, szerzetes vagy világban élő az illető, valójában csak az imaéletről, az Istennel való intim közösségből tud kegyelmet meríteni, hogy hordozzon és segítse a másik embert.
Végezetül csak bátorítani tudom azokat a testvéreimet, nővéreimet, akinek nem lenne lelki vezetője, éljenek bátran a lelki vezetésben rejlő kegyelmek elnyerésének lehetőségével. Évekkel ezelőtt, káptalanunkon vagy miniszterek képzési napján már szó esett ennek rendkívüli fontosságáról. És szívből kívánom, hogy találjanak rá erre a gyümölcsöző és lényeges útra.

2010. május 8. Wolsky Albert