Az ünnepre készülve, ma azokra gondolok, akik elhagyatottan töltik majd az ünnepet.
Nem készülnek rá, nem várják, egyszerűen túl akarnak lenni rajta.
Még azt sem mondom, szeretnék túlélni valahogy, mert még arra sem telik lelki erejükből.
Magam is voltam így néhányszor.
Szerencsére szerető család vesz körül.
Az üdvözletekből látom, barátaim is sokan gondolnak rám.
De vajon, hogyan érez az a honfitársunk, akire senki sem nyitja rá az ajtót már jó ideje, ha van egyáltalán ajtó.
Olyan szomorú az ünnepek után azt hallani, valaki éppen most únta meg az életét, vagy elhagyatottan megfagyott az ünnepek alatt.
Alaposan nézzünk hát körül, családunkon is túl.
Mert az isteni gondviselés csak az emberen keresztül működik.
Hagynunk kell, hogy vezessen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése