2009. október 20., kedd

Egy ötvenhatos elmélkedései


Készülünk az 56- os forradalom és szabadságharc ünnepére.
Elgondolkodtam, lehetek- e ma, 2009 októberében szabadságharcos, forradalmár.
Ismerve közállapotainkat, az egyszerű ember legyint és azt mondja:
Rajtunk már csak a Csoda segíthet!
De hiszen kétezer év óta itt van közöttünk.
Nem bízunk, hiszünk benne?
Nem tétlenül kell várnunk a Csodát!
A parasztember azt mondja:
Segíts magadon, az Isten is megsegít!
Tegyünk hát csodát!
Bár Jézus nem jelent meg nekem, de egy belső hang megszólalt bennem:
Szólítsd meg az embereket!
Bebizonyítottam neked, hogy jelentéktelen, apró emberként, egy homokszemként is nagy dolgokra vagy képes!
Mutasd meg közösségednek, hogy összefogva csodákra vagytok képesek!
Gálospetriben azt mondtam a gyerekeknek:
Lehet, hogy nem tudlak Benneteket magammal vinni Debrecenbe, de ígérem, elhozom Nektek Debrecent!
Így határoztam el, hogy meghirdetem a Cívis Összefogás Napját Gálospetriben.
Október 24.- én Gálospetribe hívom hát minden Barátomat, cíviseket és mindenkit, aki aggódik nemzetünkért, de nem csodára vár, hanem tenni is akar, tud.
Gálospetriben, a gyerekeknek nincs tüzelőjük!
Gyere Velünk, favágásra, közös imára hívunk!
Hozz Magaddal enni- innivalót, kínáld meg a gyerekeket!
Hozd magaddal a barátodat, erődet, jóságodat, szeretetedet,
Ötvenhatos magyar agyok.
Én már rokkantnyugdíjas!
Ne hagyd, hogy az eszme is rokkantnyugdíjba vonuljon, amiért hőseink életüket áldozták!

Nincsenek megjegyzések: