Fenyő és libabőr

A karneváli hét programjainak sorában, tegnap, fenyő Miki koncertje következett.
Soha, tegnap sem jöttem tűzbe zenéjétől.
Bizonyára bennem van a hiba.
Azt már régen megfigyeltem, hogy a zenétől, ami megérint, libabőrös leszek.
Így volt ez a Bánk Bán alatt, és az Örömtánc produkció során.
Még Koroknai Árpiék is előidézték bennem.
Csalhatatlan a jelzés, mert a templomban is tapasztalom, ha valaki mögöttem tisztán, átérzéssel énekel.
Nos, tegnap este libabőrös nem lettem, legfeljebb a hideg rázott.

Virtuális zarándoklat

Ebben az időben zajlik a ferencesek éves zarándoklata Mátraverebély Szentkúton, a ferencesek nemzeti kegyhelyén.
Részt venni nem tudtam, de figyelemmel kísérem.
Visszaemlékszem gyermekkoromra, amikor nagymamám megkérte Aput, hogy hozzon neki vizet Szentkútról.
Selypen laktunk, közel Mátraverebélyhez.
Apu a cukorgyárban dolgozott, a gyár előtti artézikút vizét vitte nagymamának.
Akkor mosolyogtam, ma sírhatnék.

Rúzsa Magdi Debrecenben

A Kossuth tér színpadán a Magyar Állami Népiegyüttes táncosai, Rúzsa Magdi és zenésztársai tették felejthetetlenné az estét.

Örömtánc és örömzene

Tegnap estém a táncról és a zenéről szólt.
Mindkettőt az éltette, amiért az ember valaha kitalálta: az öröm, az örömszerzés.
A Baltazár téren Koroknai Árpád és a Gallery Band sodró lendületű, örökzöld rock slágerekkel szórakoztatott.

Szent István ünnepére

Istenünk, aki Szent István királyt, a te hitvallódat a földön országunk koronájával ékesítetted és szentjeid közé emelted, kérünk, add meg, hogy aki a hit terjesztője volt Pannóniában, Egyházad védelmezője legyen a mennyben!

Nemzeti imáink

Csodálatos estét töltöttünk a Kossuth téren, mintegy ezer honfitársunkkal.
Erkel: Bánk Bán és Hunyadi László című operáiból láthattunk válogatást.

Önjelölt „ nemzeti lelkiismeretünk”ismét bevezetőt tartott előadás előtt, mintha fogyatékosok vennék körül.
Pedig valamennyiünkben megszólalt a nemzeti lelkiismeret.
Igaz, még nem dühösen, követelőzve, csak csendesen, mély átérzéssel.
De ismételten felmerült bennem a kérdés:
Visszaélhet- e valaki, függetlenül szándékától, nemzeti imáinkkal.
Úgy gondolom, mindenkinek joga van az intimitásra, még imáiban is.
Csodálatos estét töltöttünk a Kossuth téren, mintegy ezer honfitársunkkal.
Erkel: Bánk Bán és Hunyadi László című operáiból láthattunk válogatást.

Önjelölt „ nemzeti lelkiismeretünk”ismét bevezetőt tartott előadás előtt, mintha fogyatékosok vennék körül.
Pedig valamennyiünkben megszólalt a nemzeti lelkiismeret.
Igaz, még nem dühösen, követelőzve, csak csendesen, mély átérzéssel.
De ismételten felmerült bennem a kérdés:
Visszaélhet- e valaki, függetlenül szándékától, nemzeti imáinkkal.
Úgy gondolom, mindenkinek joga van az intimitásra, még imáiban is.

Hazám, hazám

Mint száműzött, ki vándorol
A sűrű éjen át,
S vad förgetegben nem lelé
Vezérlő csillagát,
Az emberszív is úgy bolyong,
Oly egyes-egyedül,
Úgy tépi künn az orkán,
Mint az önvád itt belül.
Csak egy nagy érzés éltetett
Sok gond és gyász alatt,
Hogy szent hazám és hős nevem
Szeplőtlen megmarad.
Most mind a kettő orvosra vár,
S míg itt töprenkedem,
Hazám borítja szemfödél
S elvész becsületem!

Hazám, hazám, te mindenem!
Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem.
Arany mezők, ezüst folyók,
Hős vértől ázottak, könnytől áradók.
Sajgó sebét felejti Bánk,
Zokog, de szolgálja népe szent javát.

Magyar hazám, te mindenem!
Te érted bátran meghalok,
Te Szent Magyar hazám!


az utolsó három sor másik változata:

Magyar hazám, megáldalak!
Szép érted élni, érted halni,
Te hős magyar hazám!