2

Szent Borbála napján

Ma reggel ránéztem a naptáramra és az alábbi gondolat jutott eszembe.
Katonaként ekkor ünnepeltünk, mert Szent Borbála volt a tüzérek védőszentje.
Tüzér voltam magam is, apám is.
Öt évvel ezelőtt, az egykori „ Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola” ünnepelni hívott, ekkor volt avatásom negyedszázadik évfordulója.
Jól éreztem magam.
Ma a harmincadik évforduló kapcsán hiányérzetem van.
Ezzel a bejegyzéssel emlékezem.
A mai naphoz kötődik egy népszokás:
Ha egy cseresznyefa ágat ezen a napon a szobába viszünk, karácsonyra kivirágzik.
Erre nincs lehetőségem, de tudom, ha a szívem Jézus szeretete tölti be, egész lényem virágba borul.

2

Vizit

Egy idő óta nem „pszichogyógyszerektől” várom a gyógyulást.
Sokkal hatékonyabb, ha lelkem tisztán tartom, mindent megteszek lelki békém megőrzéséért.
Ez vezérelt arra, hogy meghívjam otthonomba László Atyát, lelkipásztorunkat.
Örültem, hogy az atya elfogadta invitálásomat.
Egy hétköznapi ebédre szólt a meghívás.
Tiszadobon, a gyermekek között vendéglátókat is tanítottam, vendéglátást is tanultam.
Elővettem hát minden tudásom, mert szerettem volna széppé tenni ezt a napot.
Mindenekelőtt- a menü kiválasztásánál arra gondoltam, legyen ünnepélyes.
Halászlé, túróscsuszával.- jött az ötlet.
Nem a horgászbotomért nyúltam, mint valamikor, hanem a Csapó utcai piaccsarnokba indultam a hozzávalókat beszerezni.
Tiszadobi recept szerint, de városiasan álltam hozzá a főzéshez.
Nem szabadtéren, bográcsban készült az étel.
Főzés közben felidéződtek bennem szabadtéri sütés- főzéseim emlékei.
Minden szükséges hozzávalót, szívemet, lelkemet beleadtam.
Amikor elkészült, elégedetten csettintettem a nyelvemmel.
Méltónak találtam az ételt.
László Atya a megbeszélt időben érkezett.
Elsőként végigvezettem otthonunkban.
Nem tartott soká a negyven négyzetméter bejárása.
Büszkén mutattam ereklyéimet, meséltem magamról, tiszadobi éveimről.
Jót beszélgettünk, úgy láttam, az étel is ízlett.
Egy kellemesen töltött óra emlékével vettünk búcsút egymástól.

Köszönjük Ibolya!

Aranka, születésnapján is Hollandiában volt, nem láthatott.
Én vettem a bátorságot, hogy a nevében is megköszönjem a helytállásod.
Emelt fővel, igaz emberként vehettél búcsút a többiektől.
Igazi, szülinapi ajándék volt teljesítményed, amelyet mindazok megköszönnek, akik valaha segítettek, aggódtak érted.
Megerősítettél a hitemben, hogy nem volt hiábavaló erőfeszítés tiszadobi hivatásom.Fogadd szeretettel aláírásom is, hiszen Aranka/ A”nyácska”/, és minden gyermeke így szólít:
Józsi Bátyus

Köszöntő

Ma, születésnapján, Aranka még Hollandiában van.
Több csatornán is köszöntöttem, köszöntöm.
A kommunikáció évszázadában ezer kilométernyi távolság nem lehet akadály.
Szeretném, hogy érezze, vele vagyunk örömben, bánatban.

Gondolatok az ajándékról

A Napokban hittan oktatáson voltam a plébánián.Foglalkozásunk az esti szentmisét követően kezdődött.
Jól éreztem magam.
Olyan sokat kell még pótolnom, hogy igazi keresztény embernek mondhassam magam.
Ma még számomra nem magától értetődő dolog minden tanítás, hagyomány, szokás ismerete.
Egy idő után biztosan elérem, hogy lesz mellettem valaki, aki segít ebben
Mint ahogyan segített László Atya, aki elmondta, miért is fontos a mise végén Krisztus testének magamhoz vétele, az áldozás..
Ajándéknak tekintem.
Ez indított el bennem egy gondolatsort.
Az évvégi ünnepek velejárója, hogy megajándékozzuk egymást.
Szép gesztus, a szeretet kinyilvánítása.
Figyelünk az ajándék kiválasztására, méltó átadására.
De az ajándékozásnak fontos része, hogy az ajándékot elfogadják, legalább olyan szeretettel, mint ahogyan az ajándékozó tette.
Az Adventre készülve nem csak azon kell töprengenünk, kinek mit fogunk vásárolni, az ajándékozás egészét annak a szeretetnek kell áthatnia, ahogyan azt Jézus ránk hagyta.
Krisztus Király Vasárnapján ezeket a gondolatokat kaptam, amelyet tovább adok, mert pedagógusként nyugdíjba vonultam, de az életfelfogásomtól nem váltam meg.
De Colores!