Emlékezés a romagyilkosságok áldozataira

A Pest megyei Tatárszentgyörgy cigánysorán 2009. február 23-ára virradóra az elkövetők az utca utolsó házára gyújtópalackokat dobtak, majd a tűz elől menekülő emberekre sörétes fegyverekkel rálőttek. A támadásban a 27 éves családfő, Csorba Róbert és ötéves kisfia életét vesztette, a szülők hatéves kislánya súlyosan megsérült.

A gyanú szerint a támadás a romák sérelmére elkövetett bűncselekmény-sorozat része volt. A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) kilenc bűncselekmény ügyében folytatott eljárást, a támadások hat halálos áldozatot követeltek.

A tatárszentgyörgyi gyilkosság évfordulója alkalmából kedden gyertyagyújtást és néma megemlékezést tartanak a budapesti Szent István-bazilika előtt, majd az áldozatok emlékére szentmisét mutatnak be. A Beszélő Tatárszentgyörgy kiáltó éjszakája címmel felolvasóestet rendez, amelyen a folyóirat szerzői, költők, értelmiségiek emlékeznek a történtekre.

Az ország több kisebbségi önkormányzata szintén megemlékezést szervezett saját településén. Az Országos Cigány Önkormányzat volt elnöke, Kolompár Orbán megemlékezést hirdetett az érdekképviselet Dohány utcai épületébe, de - mint azt az MTI-nek hétfőn elmondta - mivel az épület bejárata mellett, a romagyilkosságok áldozatainak még 2009 novemberében állított emléktáblát az OCÖ új vezetése "eltüntette", szintén a bazilika előtt, majd a Nehru parton, a roma holokauszt emlékművénél kívánnak emlékezni a két áldozatra.

Múlt vasárnap a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség békásmegyeri Megbékélés Háza Templomában rendezett megemlékezést: nappali virrasztást tartottak Csorba Róbert és kisfia emlékére, beszédet mondott Iványi Gábor metodista lelkész, igét hirdetett Donáth László evangélikus lelkész.

Daróczi Ágnes, a Phralipe Független Cigány Szervezet alelnöke az MTI-nek hétfőn elmondta: a tatárszentgyörgyi özvegy a gyermekeivel még mindig a szüleinél kénytelen lakni, ugyanis a biztosítótársasággal perben állnak, mert a támadás során kiégett és lakhatatlanná vált épület után szerintük méltánytalanul alacsony összeget fizetett a biztosító.

Hozzátette: a tavaly elindított és az idén is folytatódó, a német Zentralrat Deutscher Sinti und Roma és a hazai Phralipe által indított nemzetközi újjáépítési akció keretében a szülők házát felújították, komfortosabbá tették, így Csorba Róbert özvegye ott lakik gyermekeivel, amíg számukra új otthont nem tudnak biztosítani.

Daróczi Ágnes közlése szerint Balog Zoltán, társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár segítségével a magyar kormány is csatlakozott akciójukhoz, egy meghívásos pályázat keretében a támadássorozat által érintett családoknak kívánnak segíteni, konszolidált lakáskörülményeket szeretnének nekik biztosítani. Tatárszentgyörgy mellett eddig Tiszalökön és Kislétán végeztek felújítási munkálatokat, míg az idén négy családnak akarnak segíteni, elsősorban Piricsén és Alsózsolcán, ehhez építőipari cégek felajánlásait várja a Phralipe - mondta.

Az NNI kilenc, romák sérelmére elkövetett bűncselekmény ügyében folytatott eljárást: az elkövetők 2008. július 21-én Galgagyörkön, augusztus 8-án Piricsén, szeptember 5-én Nyíradonyban, szeptember 29-én Tarnabodon, november 3-án Nagycsécsen, december 15-én Alsózsolcán, 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön, április 22-én Tiszalökön, augusztus 3-án Kislétán támadtak romákra. A kislétai és a tiszalöki bűncselekményben egy-egy ember halt meg, míg Nagycsécsen egy testvérpár, Tatárszentgyörgyön egy 27 éves férfi és 5 éves kisfia vesztette életét.

A bűncselekmény-sorozat elkövetésével gyanúsított négy férfit 2009. augusztus 21-én, mintegy három héttel a Szabolcs megyei Kislétán történt gyilkosság után, Debrecenben fogták el. A feltételezett elkövetők azóta előzetes letartóztatásban vannak, büntetőügyük tárgyalása márciusban kezdődik meg a Pest Megyei Bíróságon.

A négy gyanúsított 9 helyszínen intézett támadást romák ellen; a vád szerint összesen 78 lövést adtak le, 7 helyszínen összesen 11 Molotov-koktélt dobtak el. A bűncselekmények következtében hatan meghaltak, öten életveszélyesen megsérültek, és a nyomozók szerint összesen 55 ember testi épségét veszélyeztették a gyanúsítottak.

A támadássorozattal gyanúsítható K. Árpádot, K. Istvánt, P. Zsoltot és Cs. Istvánt - a többi között - előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve és 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettével, fegyveresen, csoportosan elkövetett rablás bűntettével, valamint lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettével vádolja az ügyészség.
Forrás: ZIP

Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié

Hogyan jutunk közelebb Istenhez és egymáshoz

Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke, három év kihagyás után, januártól ismét folytatja az Avvenire című olasz napilapban „Reggeli gondolatok” sorozatát. „Nem oldhatom meg életed összes nagy problémáját. E sorok olvasója számára csak útitárs lehetek, aki ugyanazokat a fájdalmas vagy örömteli tapasztalatokat éli át, ugyanolyan kérdései vannak, kétkedik, fél, remél, olykor talán el is keseredik. Igaz: „nem vagyok nagy dolog”, ahogy a Reggeli gondolatok sem az. De igyekszem veletek együtt „mindaz lenni, ami csak lehetek” – írja saját maga a sorozat újraindulásakor. Az alábbiakban egyik írását közöljük:
Képzeljetek el egy földre rajzolt kört. A kör a világ, a középpontja pedig Isten. A sugarak az emberek útja: minél inkább előre haladnak, annál közelebb jutnak Istenhez, és közelebb kerülnek egymáshoz is. És fordítva. Talán Gázai Dorotheosz az első századok szerzetese is rajzolt egy ilyen kört a sivatag porába, akitől ezt a kifejező mértani hasonlatot vesszük.

A gondolat nagyon egyszerű: az emberek minél közelebb kerülnek Istenhez, annál szolidárisabbá válnak egymással. És minél nagyobb lesz közöttük a szeretet, annál közelebb találják magukat Istenhez. Persze, az a veszély is fennáll, hogy visszafelé, azaz kifelé megyünk a sugáron, és így megszakad az Istennel és az emberek egymással való találkozása.

A valódi hit az egység forrása, nem a megosztottságé. Szent János szavaival élve: aki szereti a felebarátot, az szereti Istent is, és fordítva. A későbbi svájci teológus, Hans Urs von Balthasar eleveníti fel ezt a hasonlatot A búzaszem (144) című kötetében. Így ír:

„A petárda olyan mint egy tűzcsóva, amely sebesen száll az ég felé. Eléri a repülés végpontját, (az elragadtatás pillanatában) felrobban, és ezer szikra száll az égből villámgyorsan a föld felé. Isten küld vissza téged ezer darabra szakadva a testvéreidhez.”

Igen, az igazi misztikus élmény Isten végtelensége felé tár ki téged, de nem hagy ott függőben a fényben. Visszaküld a testvérekhez, a történelembe, a földre. Ha már tűzzé váltál, meleget adhatsz; ha már szikra lettél, világíthatsz; ha már átalakultál Istenben, egy kis pontnyi fénnyé válsz, mely ezer felé árad, hogy elérje az oly sok emberben lévő sötétséget és fagyot. Az Isten iránti szeretet nem valós, ha nem jelent szeretetet a testvérek iránt is.

Magyar Kurír

Ady Endre: Szeretn�m, ha szeretn�nek

Böjte Csaba: A házasság nyilvános szerelmi vallomás

Lőrinc barát bőrébe bújt néhány órára Böjte Csaba. A kulisszák mögött segítette a fiatal színészeket szerepük hitelessé tételében, miközben maga is belekóstolt a színház világába.


A Rómeó és Júlia bemutatójára készül a Vígszínház. Shakespeare legismertebb művét sokan feldolgozták, számos művész tudhatta már magáénak Rómeó, Júlia vagy Mercutio szerepét. De kevés ferences rendi szerzetes mondhatja el magáról, hogy Lőrinc pap bőrébe bújhatott, ha máshol nem is, legalább a ku­­lisszák mögött. Ebbe a különös helyzetbe került Böjte atya.

A leghíresebb erdélyi ferences atya, aki jó néhány határon túli magyar kisgyermek sorsát mentette meg árvaházaival, Eszenyi Enikő meghívására járt Budapesten. – Nagy élmény volt a színészeket látni egymás között, a nézők nélkül. Megosztották velem az élményeiket, titkaikat, én pedig beszélgettem velük a házasság és a szerelem témájáról. Elmondtam nekik, hogy a házasság egy nyilvános szerelmi vallomás. Fontos, hogy a két szerelmes a házasság révén egymás családjának is a tagjává válik, ezért ennek a cselekedetnek egységesítő ereje van – magyarázta Csaba testvér, aki maga is számos, tinédzserek között fellobbanó szerelem tanúja lehet a keze alatt nevelkedő gyermekek életében.

Az atyától megtudtuk: nagyon kedveli a klasszi­kus drámákat, mert azok tömören, egységesen fejtenek ki örök érvényű értékeket. A karizmatikus pap meghívására júliusban Erdélybe látogatnak a színészek, és egyhetes színházi tábort tartanak Böjte atya pártfogoltjainak.

Karol Wojtyla: Szerelem és felelősség

Karol Wojtyla könyve először 1960-ban jelent meg. A Kairosz Kiadó által 2010-ben kiadott kötetben olvasható tanulmányok azokat az előadásokat tartalmazzák, melyeket 1958-59-ben tartott a lublini katolikus egyetem etika professzoraként.
A szerző elismeri: vannak, akik úgy vélekednek, hogy a házasságról csak azok nyilatkozhatnak, akik maguk is házasok, a nő és a férfi közötti szerelemről pedig csupán olyan személyek, akik maguk is átélik ezt. A cölibátusban élő papoknak, teológusoknak tehát nem lehet sok mondanivalójuk ebben a témában. Ám Karol Wojtyla rámutat: a lelkipásztorok hivatásuk gyakorlása közben olyan sűrűn találkoznak ezekkel a problémákkal, mégpedig különféle szituációkban, hogy ezekből másfajta tapasztalatot merítenek, mint a benne élők, „kétségkívül sokkal közvetettebbet és idegenebbet, ugyanakkor sokkal szélesebb körűt.”

A későbbi II. János Pál pápa több mint negyedszázados pontifikálásának egyik meghatározó tanítása volt, hogy kivétel nélkül minden egyes embert megillet méltóságának a tiszteletben tartása, a fogantatástól kezdve a földi halál pillanatáig. Ugyanígy, már egyetemi professzorként és fiatal püspökként a férfi és a nő szerelmét elemezve figyelmeztet: a szerelem csak akkor válik valóban két ember közötti harmonikus kapcsolattá, amelyet meghatároz a szeretet és egymás feltétel nélküli elfogadása, ha felemelkedik a személyi méltóság igenlésének szintjére, „úgy a szerelem alanyának tekintetében, mint annak tárgyának a viszonyában, mégpedig mindenben, amiből ez a méltóság kinő.” A férfi és a nő szexuális kapcsolatát illetően Wojtyla hangsúlyozza, hogy „csak a szerelem zárhatja ki az egyik személynek a másik által történő kihasználását. A szerelem nem lehet használati tárgy, hanem csak a szeretet tárgya, mindkét fél részéről… A szerelem… egyes személyeknek az ugyanahhoz a jóhoz fűződő kölcsönös kapcsolatuk révén jöhet létre. Ezt a jót célként választják, és annak rendelik alá magukat. A házasság ennek az elvnek az egyik megvalósítási területe.” Ez a jó – közös – cél a házasság esetében a gyermeknemzés, az utódok, a család, egyúttal a két személy együttélésének a házastársi közösség összes területén érvényesülő, szüntelenül növekvő érettsége.

Wojtyla egyik alapgondolata, hogy a személy – külön kihangsúlyozza, hogy más nemű egyén – egy másik személy számára „nem lehet csak a célhoz szolgáló eszköz, amit a szexuális öröm vagy élvezet nyújt… A házasság nem korlátozódhat csak a fizikai közösülésre, ahhoz egy érzelmi klímára is szükség van, amely nélkül az erény – a szerelem és a tisztaság erénye – nehezen valósítható meg.” Azt, hogy a férfi a nőt – vagy fordítva – ne csak szexuális tárgyként használja, a szeretet zárja ki, ami nem csupán testi, de lelki dimenzióba is emeli a férfi és a nő kapcsolatát. Test és lélek között ugyanis szoros kapcsolat van, összefüggésben a teremtéssel: „A férfi és a nő szexuális kapcsolata alapvetően testi kapcsolat, aminek viszont ugyanúgy lelki szerelemből is kell fakadnia. Amikor pedig egy új ember fogantatik, egy új lélek is fogamzik… Az emberi lény ezáltal – amint az Egyház is tanítja – magának az Istennek a műve. Ő teremti ennek a lénynek a szellemi és halhatatlan lelkét, amelynek a szervezete egy férfi és egy nő testi kapcsolatának következményeképpen kezd létezni. A testi kapcsolatnak személyek szerelméből kell fakadnia és abban kell teljes fedezetének is lennie.” Wojtyla püspök a szexuális ösztön tulajdonképpeni célját az utódnemzésben jelöli meg, „ami… a férfi és a nő számára egyúttal a szerelem alapanyagát is nyújtja…. A férfi és a nő házasságon belüli nemi élete csak akkor rendelkezik a személyes egyesülés teljes értékével, ha az a szülői hivatás lehetőségének tudatos elfogadását is tartalmazza.” Ám a krakkói püspök tisztában van azzal, hogy a házastársi nemi élet a kölcsönös odaadó szerelemből ered, „és abból is kell erednie. Arra a szerelemhez, nem pedig csak az utódnemzéshez van szükség.”

Karol Wojtyla kiemeli: a Teremtő, megadva a férfinak és a nőnek az értelmet, azt a lehetőséget, hogy tudatosan dönthetnek saját cselekedeteikről, azt is biztosította számukra, hogy „önállóan válasszák ki azt a célt, amelyhez a nemi élet természetes úton vezet. Ott ugyanis, ahol két személy bizonyos jót közös célként választhat, ott létezik a szerelem lehetősége is. A Teremtő tehát nem használja fel a személyeket teremtő hatalmának eszközeként, hanem feltárja előttük a szerelem különös megvalósításának lehetőségét. Az már az ő dolguk, hogy a nemi életüket a szerelem szintjére, az egyénnek megfelelő szintre emelik-e, vagy megelégednek annak alacsonyabb szintjével.”

A szerző arra is rávilágít: a Teremtő akarata „nemcsak az, hogy a fajt a nemi élet útján fenntartsa, hanem hogy azt az emberhez méltó szerelem tartsa fenn. A Teremtő akaratának ilyen értelmezésére késztet minket az evangéliumon keresztül, ami a szeretet parancsolatának a tartalma… A házasság összes céljának megvalósítása egyben a szeretetnek mint erénynek a megvalósítása is kell, hogy szolgáljon, mivel a szeretet csak mint erény felel meg az evangéliumi parancsolatnak, valamint az ebben a parancsolatban foglalt perszonális normának. Az a gondolat, hogy a házasság céljai a perszonális elvre való támaszkodás nélkül is megvalósíthatók, alapjában véve nem lenne keresztény, mivel ellentétes az evangélium alapvető etikai posztulátumával.”

A kötet szerint Karol Wojtyla szükségesnek tartotta a nemi életre való folyamatos nevelést is, melynek legfontosabb pontjának minősítette, hogy az egyénben alakuljon ki az a meggyőződés, hogy „a másik személy fontosabb nálam. Az ilyen meggyőződés nem jelenik meg hirtelen, a semmiből, a testi közösülés során. Az kizárólag a szerelem nevelésének integrális következménye lehet. A nemi élet maga nem tanít a szerelemre, de a szerelem – ha igazi erény – azzá válik a házastársak nemi életében is. Csak akkor teljesít megfelelő szolgálatot a ’szexuális képzettség’: annak nevelése nélkül inkább csak kárt okoz…” (Kairosz Kiadó, 2010).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kaplonyi Barátok: A szeretet ára te magad vagy

Érdemes lenne egyszer abból a szempontból elolvasni az evangéliumokat, hogy az Úr Jézus hányszor említette meg a szeretet parancsát és hányféleképpen akarta követői szívébe vésni, hogy a „legnagyobb a szeretet” (1 Kor 13.13). Az a szeretet, amely elsősorban nem abban áll, amit Ady Endre így fogalmazott meg az ő versében: „szeretném, hogyha szeretnének”, hanem a türelemben, megbocsátásban, udvariasságban, másokra való odafigyelésben, a szükségben lévő megsegítésében és az áldozatvállalásban megnyilvánuló szeretet.
Kt. Az igazságosság elve szerint mindenkinek azt kell megadnunk, ami neki jár. Látszólag tehát elég a jót jóval viszonozni, de ha valaki ellenségként kezel minket, annak nyugodtan visszavághatunk, s viszonozhatjuk a rosszat, alkalmazván a „szemet szemért, fogat fogért” - elvet.
Az ószövetségi törvény, látszólag megengedte ezt, Krisztus új törvénye viszont már nem. A szeretet törvényét helyezi az igazságosság mellé, amely minden helyzetben megköveteli a szeretetet és a türelmet.
A korunkban is szerte a világban tapasztalható erőszak és háborúk azt mutatják, hová vezet, ha az ember csak a maga igazát hajtogatja. Ha az igazságossághoz nem párosul a szeretet és a megbocsátás, akkor még jó, hogyha csak fogat fogért, szemet szemért követel, és nem üti agyon azt, aki kiverte a fogát, vagy kivájta a szemét. Ha az igazságossághoz nem párosul a krisztusi szeretet, akkor természetes, hogy verseng, irigykedik, gyanakszik, bosszút forral, s örül rosszakarója kárán.
Ne feledjük, a rossz bosszút és újabb rosszat szül, s ennek soha nincs vége, ha nincs meg a készség az emberekben a szeretetre, a megbocsátásra, ha nem veszik, ha nem vesszük komolyan a Krisztus által meghirdetett szeretet parancsát.
Óriási dolog a szeretet, a legnagyobb a földön, s a mennyországban is, ahogy Pál apostol fogalmaz: „Addig – a színről színre látásig – megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet” (1 Kor 13.13).
Szent János evangéliumában olvassuk, hogy a világ számára nem az lesz a szinte kényszerítő erejű bizonyíték Krisztus istensége mellett, hogy az égen feltűnik az Emberfiának jele, hanem hogy a keresztények szeretik egymást. S ez az egyetlen hiteles tapasztalatunk Isten belső, szentháromságos életéről és az üdvözültek túlvilági boldogságáról is.
A szeretet annyira Isten életének lényege, hogy nem eszköz, hanem végső cél. Még annak sem lehet eszköze, hogy vele kicsikarjam testvéremtől szeretetem viszonzását. Éppen ez az, amiért azt mondja Jézus, hogy a kölcsönös szeretet nem érdemel jutalmat, hiszen ha szeretetem viszonzásra talál, az maga a legnagyobb jutalom.
De szeretnünk kell akkor, is, ha nem kapunk viszonzást. Sőt, Jézus parancsa, amint hallottuk a mai evangéliumi szakaszban: „szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket…”
Az ellenségszeretet kemény követelményének hallatán fogalmazódik meg bennünk a kérdés: lehet-e, képesek vagyunk-e az ellenséget szeretni?
E kérdéssel kapcsolatosan mindenekelőtt azt kell tudatosítanunk, hogy a szeretet három módon valósítható meg. A szeretet legalacsonyabb szintje a testi szépség és az érzelmek kiváltotta vonzalom. Ennél magasabb rendű az a magatartás, amelynek lényege a másik személyes értékeinek megbecsülésében és kedvelésében áll. A szeretet legmagasabb szintje azonban a másik ember szabad létének és istenközelségének az akarása. A Szentírás görög szövege a szeretetnek ezt a fajtáját az agapé szóval jelöli. S amikor Jézus az ellenségszeretetről beszél, erre az agapéra gondol. Azt hirdeti, hogy a tanítványnak mindent meg kell tennie azért, hogy embertársát /adott esetben ellenségét/ közelebb vigye Istenhez. Az agapé, vagyis az embertársat imával, türelemmel és megbocsátással segítő szeretet, az ellenség szeretet, abban az esetben is megvalósítható, ha érzelmeink tiltakoznak ellene.
Simone Weil a neves gondolkodó írta egyszer ezzel kapcsolatosan: „Kilépünk a világból, mint kiscsirke a tojásból, és odaszállunk az Isten mellé. Őmellőle, vele együtt nézünk le a világra. Akkor tudjuk szeretni”. Nincs ennél nagyobb igazság: Jézus is így nézte, így szerette a világot. És a világon az embereket, minden embert, kivétel nélkül. Mert ismerte az Isten szívét. Tudta, hogy „hajunknak egy ősz, hulló szála - följegyzett bú nála”. Tudta, hogy az „uraknak Ura” „ős szerelem” (Ady); és szeretett az Isten szívével.
Ha valaki nem képes kiröpülni a világból, az Isten mellé telepedni, az Ő szemével nézni és az Ő szívével szeretni a világot, akkor köröket kezd rajzolgatni maga köré, és beosztogatja az embereket: aki beleesik a körbe, az felebarát; aki nem, ahhoz vagy nincs közöm, vagy ellenség. Felebarát a család; felebarát a baráti kör, felebarát az érdektárs; felebarát, aki szimpatikus; felebarát a tisztességes ember; felebarát, aki osztja politikai nézeteimet, kiszolgálja egyéni érdekeimet; felebarát, akin uralkodni tudok jótéteményeimmel; stb.
Addig, amíg én maradok a központ és magam köré húzom a köröket, nem ismerem az igazi szeretetet, nem ismerem az Istent. Az igazi, az agapéval jelölt szeretetnek korlátja, határa nincs. Mert az Atyaisten mellől nézi a világot, és az Isten szeretete határtalan. Ha csak egyvalakit is kizárok, már nem valódi a szeretetem. Mert a valódi szeretet egybeforrás a teremtően, feltétel nélkül szerető Isten szívével. Nem naiv idealizmus és álmodozás ez. Senki oly élesen nem látta az emberek rosszaságát, mint Jézus. Látta, szenvedett miatta, és mégis jó volt hozzájuk. „Hiszen az Isten is jó a hálátlanokhoz és gonoszokhoz” (Lk 6,35) – „föl kelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek”(Mt 5, 38-48).
Tehát az első kérdésre válaszolva: lehet szeretni az ellenséget, sőt képesek vagyunk az ellenség szeretetre, hiszen Isten gyermekeiként megkaptuk a Szentlelket, és így részesedtünk a Szentháromság belső életéből. Jézusunk önként vállalt kereszt áldozatában és a kereszten ellenségeiért végzett imájában pedig olyan leckét kaptunk, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül.
Nem mondhatjuk tehát, hogy nem tudom, nem bírom, képtelen vagyok rá. Valljuk be őszintén: nem akarjuk szeretni az ellenséget. Ugyanis a szeretet ezen a szinten elhatározás kérdése. Nem kívánja tőlünk az Úr, hogy minden embertársunkhoz ugyanazzal az érzelemmel viszonyuljunk, de azt igen, hogy mindenkire úgy tekintsünk, mint az Atya egyetlenjére, páratlanul kedves, helyettesíthetetlenül érétkes gyermekére.
Szeretetünk őszinteségének nem az a fokmérője, hogy milyen és mekkora érzelmeket táplálunk embertársaink iránt. Sokkal inkább az mutatja meg kölcsönös szeretetünk valódiságát, tisztaságát, hogy mennyire tudunk olyanokat szeretni, akiktől nem kapunk viszonzást. Az ismeretlenek, közömbösök vagy éppenséggel az állandóan gáncsoskodók, és minket befeketítők, az ellenséges érzületűek iránt tanúsított nagylelkűség, jóakarat lehet az igazi hitelesítő pecsét szeretetkapcsolatainkon.
Nem elég kitűnünk az egymás iránti szeretetben és buzgóságban. Igaz, nem könnyű, de vállalnunk kell olykor azt a szegénységet, megaláztatást és kifosztottságot, amivel a szeretet egyoldalú ajándékozása jár. Szent Ágoston, a szeretet nagymestere mondotta: ,,Ha kenyeret akarsz venni, filléredet adod. Ha telket akarsz venni, tallérodat adod. Ha szeretetet akarsz venni, magadat kell adnod. A kenyér ára a fillér. A telek ára a tallér. A szeretet ára te magad vagy!''
Azzal, hogy mindenkiről jót gondolunk, jót mondunk, és csak jót teszünk velük, kezdünk hasonlítani a mennyei Atyára, aki felkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt.
Kt. Az ellenségszeretet Jézus legkeményebb követelményei közé tartozik. Önerőből képtelenek volnánk rá, de Isten erejében megvalósíthatjuk. A mai szentmisében ezért az isteni erőért fohászkodjunk. Kérjük az Urat, tegyen képessé bennünket az agapé értelmében vett szeretetre, hogy a jókat és a gonoszokat egyaránt szerető Isten magatartásáról tett tanúságtételünkkel Jézus valódi tanítványai közé tartozhassunk.