2010. december 19., vasárnap
2010. december 18., szombat
A keresztények és a hal
- Miért "hal" a jele a keresztényeknek?
A római egyházüldözés idején a keresztények úgy adtak egymásnak találkát a titkos istentiszteleti helyen, hogy halacskát rajzoltak itt-ott az útra, a kapukra, és amerre a hal feje mutatott, arra kellett menni, hogy eljussanak a keresztény istentiszteletre. A jelet igen bizalmasan kezelték, és nem árulták el senkinek, hogy mit is jelent.
De miért pont a hal?
A hal szó görögül = ikhtüsz.
Betűszóként: Iészúsz Khrisztósz Théú Hűiosz Szótér, azaz Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó szavak kezdőbetűiből állt össze / némi csavarral, ami a görög nyelvtant illeti /, tehát a keresztények számára nem pusztán egy "jel" volt csak, amely az irányt jelentette, hanem az a hitvallás, amely miatt sokukat kínhalálra ítélt a római vezetés.
Magyarok karácsonya Ópusztaszeren
Harmadszor rendezték meg a Magyarok Karácsonyát Ópusztaszeren. Idén olyan hátrányos helyzetű gyermekek érkeztek, akik nevelőotthonokban élnek, határon innen és túl.
Hagyományos alföldi betlehemezéssel fogadták Ópusztaszeren a 130 gyermeket.
– Nekünk az a feladatunk, hogy ezeken a nehéz sorsú gyermekeken, akár határon túl is, akár pedig határon belül is segítsünk – nyilatkozta Soltész Miklós szociális és ifjúsági ügyekért felelős államtitkár.
Böjte Csaba testvér a magyarok karácsonyfája alá a bátorságot szeretné kérni Istentől.
– Ha a gyerekek bátrabban állnának neki a tanulásnak, mi felnőttek bátrabban állnánk neki a magunk feladatainak, a fiatalok bátrabban vállalnának családot, gyermeket, megvan ezekhez a lehetőség, csak én úgy érzem, hogy talán a bátorság hiányzik – fogalmazott a ferences szerzetes.
Az ünnepi műsor zárásaként a gyermekek megnézhették a felújított Feszty-körképet is.
A Betlehemi Békeláng
A Betlehemi Láng a krisztusi szellemiség szimbóluma, mely nagy út után ér el hozzánk. Immár két évtizede szervezik meg a Betlehemi Békeláng akciót, melybe évről évre több ember kapcsolódik be. A Betlehemi Békeláng ötlete szoros összefüggésben van Jézus születésével. A pásztoroknak kihirdetett békekinyilatkoztatásra emlékeztet több, mint 2000 évvel ezelőttről. Ezért a béke-fény terjesztésénél arra kell törekedni, hogy az emberek minél közelebb kerüljenek a karácsonyhoz.
Az ENSZ 1986-ot a béke évének nyilvánította. Egy Habsburg Rudolf nevét viselő osztrák cserkészcsapat ötlete alapján a béke szimbóluma a betlehemi Születés templomában égő láng lett. Azóta évről évre Bécsből – cserkészek kíséretében – rendszerint egy-egy különleges gyermek indul Jézus születésének helyszínére, hogy a jászol helyén épült templomban, a Születés Bazilikában található örökmécsesből lángot vegyen. Lámpásba zárva hozzák aztán repülővel Bécsbe, ahol egy hatalmas és nagyszabású ünnepség keretében veszik át az egyes országok, nemzetek cserkészküldöttségei a lángot. Ezt követően a Betlehemi Láng szállítása speciális lámpákkal és örökmécsesekkel történik, a legváltozatosabb módon: autóval, autóbusszal, vonattal, kerékpárral vagy akár gyalog is szállítják, s adják kézről-kézre a cserkészek, hogy elvigyék otthonainkba, hogy ott karácsonyig folyamatosan égjen. Az otthonokban fénylő „betlehemi láng“ imádságra hívó jelenléte összeköti a magyar családokat a világ különböző pontjain élő keresztényekkel, és elmélyíti az adventi előkészület lelkületét. A gyertyával gyertyát gyújtva továbbított láng, a béke lángja azt is jelképezi, hogy akárcsak a lángot, a békét is embertől emberig kell továbbítani.
A SZMCS cserkészei 1991-től hozzák el nekünk a lángot Bécsből az osztrák cserkészektől Lőrincz János cserkésztestvérünk ötleteként, s azóta is Felvidék számos helyére jut el. A jó Isten segítségével december 19-22. között idén is Szlovákia magyarlakta vidékein több mint 50 faluba-városba juttatják el magyar cserkészeink a szeretet lángját.
Ez a láng mindenkié, minden jószándékú emberé, nincs egyházhoz, felekezethez kötve. Cserkészeinktől kérhető, hazavihető, továbbadható, hogy minél több családhoz eljusson. Éljünk a lehetőséggel, fogadjuk be a betlehemi láng fényét, melegét otthonunkba, hogy átjárja életünket.
2010. december 17., péntek
Szabó Magda: Karácsony
Oldják iszákjukat a csendesülő,
alacsony fellegek,
omlik az ártatlan, együgyű hó
a háztetők felett.
A füst elkapja derekát,
együtt forognak,
úgy imbolyodik a világ,
ahogy ők imbolyodnak.
Húzzák már komoly szarvasok
az ünnepet,
szájuk körül az esti pára
s az eltünt gyermekkor lebeg.
Omlik a hó, ömlik a hó,
nem nézi, hova hull,
csak bámulnak a szarvasok,
szarvukon gyertya gyúl.
Ömlik a hó, omlik a hó,
leng, surrog és kering,
eltemeti a surranó
december lépteit,
meztelen, ezüst lábnyoma
nem villan már sehol,
a szarvas békén lépeget,
bizakodik, dalol.
”Honnan jössz?” – kérdezem a hótól.
”Te hova mégy?” – a hó ezt kérdezi.
Rám néz, én meg rá. Hallgatok.
Mit feleljek neki?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)