2010. szeptember 24., péntek
Mihály Testvér Szent Ferenc stigmatizációjáról
Krisztusra Emlékeztet
A kereszt mindennapi életűnk tudatos, vagy éppen véletlenszerű tartozéka. Ott van a szobánk fa-lán, íróasztalunkon, néha szeműnkbe ötlik egy egy hegytetőn, templomtornyon, - nyakunkban hordjuk, vagy pedig éppen ima előtt magunkra rajzoljuk - keresztet vetünk. Mindannyiunkat elér, megérint a ke-reszt árnyéka, viszont kevesen vannak akik a kereszt látható nyomait is viselik, mégpedig úgy, hogy az üdvösségűkre váljék.
Szent Ferenc atyánk elsők között lehetett ilyen lelkileg és fizikailag egyaránt„megjelölt - stigmatizált" Évenként visszatérő évfordulóján megingadhatatlanúl ismételjük szent Bonaventura szava-it: „ Ő valóban a legkeresztényibb férfi volt, aki élve az élő Krisztushoz, haldokolva a haldoklóhoz és ha-lálban a halotthoz akart tökéletesen hasonló lenni, amely külső hasonlósággal valóban fel is ékesíttetett" Legenda Maior 14
Mennyire fontos lenne, hogy e külső hasonlóság szent Ferenc atyánk testén tudatosan is ráirányítsa figyelműnket egy lényeges üzenetre: a kereszt jele és annak nyoma az életűnkben nem válhat üres jelkép-pé - hanem arra vár, hogy felfedezzük igazi életszerűségét, mélységét, és tartalmasságát.
Szent Ferenc élő képe annak, hogy az Úr Jézus mit vállalt értűnk, és nekünk Krisztus követőknek - keresztényeknek, kisebb testvéreknek milyen irányba kell haladnunk. Aki eljutott szent Ferenchez, annak Krisztusra kell gondolnia. Krisztus arca néz ránk az övéből. Krisztus mozdulata válik láthatóvá az övéből - sebhelyei Krisztus sebei miatt sajognak-véreznek.
„Lám aki vidám lélekkel járta az Úr parancsolatainak útját, az az erények minden fokát megjárva végül feljutott a csúcsra, és mint hajlítható érc a sokféle megpróbáltatás pörölycsapása alatt tökéletesen kiformálódva elérte az elérhető legnagyobb tökéletességet." 2 Cel 214
Megkeresztelt emberként, szent Ferenc példájára, fogadalmaink révén mi is Krisztus szorosabb követésére vállalkozunk. Viszont bevallottan, vagy nem, gyakran találjuk úgy, hogy nincsenek meg mind-ehhez a megfelelő körülményeink. Sokan vannak körülöttünk, gyakorta beléjük botlunk, zavarnak. Szűk a szobánk, korlátozott az életterűnk, nincs ahol imádkoznunk. Nem jutunk hozzá megfelelő könyvekhez, nem ismerjük eléggé az elmélkedés technikáit. S miközben egymásután soroljuk a kibúvókat és kifogáso-kat pillanatról pillanatra szalasztjuk el a felkínálkozó lehetőségeket. Így életűnk keresztje csak a felszínen jelöl meg, nem hoz üdvösséget, hanem kínzó eszköznek találjuk, amely csak akadályoz.
Viszont elfelejtkezünk arról, hogy naponkénti küszködésűnk Isten nem a lehetetlent megvalósítására hív, de azt feladatul tűzi ki, hogy a jelen élet körülményeit szenteljük meg. Arra igazán nagy szűkség van, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is. Észre kellene vennünk életűnk üdvösséget hozó mindennapi keresztjét amely megjelöl: a naponkénti bosszankodást, a jelentkező betegséget, a jó-cselekedetre felkínálkozó alkalmat, a feladatok terhét. Nem kirívó nagy dolgok, de mindennap jelen van-nak. Ezekből szövődik az életűnk, s ha tudatos vállalással nem színezzük egyszerűen sima, dísztelen és szürke lesz minden.
Szent Ferenc atyánk elmondhatta, hogy „én megtettem, amit tennem kellett, amit nektek kell ten-netek arra tanítson meg Krisztus" 2 Cel 214
Ez egy egyszerű felhívássá is minősülhet: álljunk be mi is a Krisztus - követők hosszú sorába, akik szent Ferencet követendő példának tartjuk, legyűnk mi is megjelölt emberek, akik Krisztusra emlékeztet-nek.
Fr.Mihály
2010. szeptember 23., csütörtök
A Dalai Láma üzenete
Az "Út az értékes élethez" című könyvében a dharamsalai száműzetésében élő XIV. Dalai Láma őszentsége derűs és játékos szellemiségével átitatva nyújtja át saját józan és nagyon is gyakorlatias meglátásait az emberi lélekről és mindarról, ami összeköt bennünket.
Változás és változtatás
Ha meg akarod változtatni a világot, először próbálj valamit jobbá tenni, megváltoztatni magadon.
Ez segít megváltoztatni a családodat, a barátaidat, aztán így kell folytatni egyre nagyobb körben.
Minden, amit teszünk, hatással lesz
valamire és valakire.
Önvizsgálat és jellemfejlődés
Ebben az örökké változó világban van két fontos dolog, amit mindig érdemes szem előtt tartanunk. Az egyik az önvizsgálat. Mindenkor, minden helyzetben felül kell vizsgálnunk a viselkedésünket, állandóan ellenőriznünk kell magunkat, hogy vajon helyesen, megfelelően cselekszünk-e.
Mielőtt másokra mutogatunk, figyeljünk magunkra. A másik fontos dolog az, hogy mindig készen kell állnunk a hibáink beismerésére és kijavítására.
A türelem gyakorlása
A türelem gyakorlásával nem pusztán a helyes, objektív megismerés birtokába jut az ember, hanem jó közérzetet is teremt magának.
Ez a mindennapi életben nélkülözhetetlen.
A türelem gyakorlásával válik lehetségessé a lelki nyugalmunk fenntartása, és a türelem gyakorlása teremti meg azokat a körülményeket is,
amelyek között örömteli életet tudunk élni.
Erőszakosság nélkül
Kívülről nehezen ítélhető meg, hogy erőszak mozgat-e valamely cselekedetet, vagy más motiváció. Ugyanis negatív motiváció esetén is látszódhat egy cselekedet szelídnek, finomnak, pedig az azt irányító érzés mélyén erőszak rejlik.
De fordítva, durva tettek és szavak mögött is lehet őszinte szándék, pozitív motiváció, amely nem erőszakos.
Bármiképp nyilvánul is meg, az erőszakosság romboló erő, az erőszakmentesség építő.
Tisztességes eszközökkel
Akár magányosan álló palotában, akár városok embersűrűjében élünk, ugyanazokért az alapvető emberi célokért dolgozunk és küzdünk.
Közben azonban nem vesszük észre, mennyire fontos, hogy e célok eléréséért tisztességes eszközökkel harcoljunk.
Az eszközt, a módszert mindig úgy kell megválasztani, hogy lehetőleg ne romboljunk vele.
Leszokni a sértő viselkedésről
Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük, és nyugtalanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban.
Gondolj inkább a jó tulajdonságaikra. Ha mégis örömödet lelnéd valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál. Így elég gyorsan leszokhatsz a sértő viselkedésről
A mosoly forrása
Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló. De milyenek a mosolyok? Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly.
Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem.
Ám a valódi mosoly reményt adó, bíztató, üdítő.
Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon,
meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.
Puszta Sándor: Vagy vagy
Vagy-vagy!
S legbelül bennem roppant valami.
Vagy elérni a Végtelent,
Vagy egy szó tövébe roskatag omlani.
Vagy kigyúlni szikrázó Csodának,
Vagy mihaszna szélben
Elégni kis család-parázsnak!
Vagy-vagy!
Itt két út van és nincsen harmadik.
Vagy űzött leszel, egyedül, magános,
Vagy olyan, mint minden századik
Ember, kisszerű, cél-hôs, hűhós, sietôs,
Kis kert, kis szoba, asszony megigézett foglya.
Vagy megállsz szent
Fáklyának a legmagasabb Ormon
S dideregsz, ha meztelen virágok
Illatát csapja rád a szél,
Korbács lesz kezedben
S hű kutyaként,
Szűköl benned a vér!
Vagy-vagy!
Tán már századszor mondom.
Az Isten ment az éjszakán keresztül
S vállaltam a sorsom!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)