Talmi csillogás

Az elmúlt hétvégén Tiszadobra Nyíregyházán keresztül vezetett az utunk.
A városban jégeső, majd felhőszakadás tört ránk.
A Nyírplázába menekültünk egy kávé, kis pihenő reményében.
Engem a kirakatok már rég nem érdekelnek, inkább bosszantanak.
Most is inkább a szökőkút mellé telepedtem, a teknősök, aranyhalak társaságát keresve.
Mint mindig, most is nálam volt a fényképezőgépem.
Gondoltam, készítek néhány felvételt itt, a húgomról, Ágnesről.
Ez a hely éppen alkalmas volt.
Elkattintottam a gépem.
Mintha villám csapott volna mellém, úgy termett ott a biztonsági őr, egy sötét alak.
Van magának munkaengedélye?
Csapott le rám.
Nincs kérem.
A családommal szeretnék fotót készíteni.
Azt itt tilos!
Az elkészített képeket azonnal tessék kitörölni!
Természetesen.
Mondtam, majd eltettem a gépem.
Nem bosszankodtam.
De nem szeretem a plázákat, ezentúl kerülni fogom.
Nem mintha eddig ott költöttem volna el a pénzemet.
De miért éreztetik velünk lépten- nyomon, hogy amíg hasznunkra vagy, figyelünk rád, fontos vagy, kérhetsz bármit.
Továbbra is szeretek, fogok fotózni, de arra vigyázok, nehogy értéktelent fotózzak.

Miért hallgat a néma költő?

Az, hogy nem vagyok megelégedve saját verseimmel, csak az egyik oka hallgatásomnak.
Valódi magyarázata az, hogy rátaláltam Reményik Sándorra, az erdélyi magyar líra egyik legnagyobb alakjára.
Egyre több szépséget fedezek fel benne.
Ma reggel is, amikor arra gondoltam aggodalommal, hogy Aranka Budapestre utazik, a költő versei között ott találtam ezt a verset, a testvérről.
Egyből” Heuréka érzés” fogott el, mintha alma pottyant volna a fejemre.
Nem tudtam volna szebben leírni, mit jelent számomra a húgom.

Reményik Sándor: A testvér

A Testvér az a nő, aki szeret,
De vágya nincs és semmit sem akar.
Tenger-nyugalmú mosolya mögött
Nemes, vagy nemtelen célt nem takar.
Nincs elfogultság benne, s nincs zavar.
Nincs macska-szeszély, s nincs tigris-fölény,
Olyan, mint a jó lelkiismeret
Az öntudat virágos küszöbén.
Tartózkodása nem titkos ígéret,
Nem szűzi hó, mely olvadásra vár,
De kőbe metszett, rendületlen lényeg.
Látod, ez az a nő, aki testvéred.
Ez az a nő, akiben megszűnik
A nemek örök, nagy szerelem-harca,
Mely hódítás és leigáztatás,
Ha százszor pásztor-idill is az arca.
Bilincs nehezül és rabszíj fonódik
A szeretőkre a vágy vak tüzében.
De szabadság van a testvériségben.
A Testvér az a nő, aki szeret,
De sohasem lesz gyermekeid anyja,
Csak álmaidnak, lélek-gyöngyeidnek
Töretlen-tömör aranyfoglalatja.
Ki távol tőled - melletted áll mindíg,
S a Szépség ködös ormai felé,
Ha megállottál - újra útnak indít.
Mint halkbeszédű alpesi kalauz,
Komolyan kormányozza léptedet,
S ha végső dalba fogsz: tündér-echó:
Megszázszorozza hattyú-éneked.

Meleg napok

Ma, július 1.- énkontroll lvizsgálatra kellett utaznom a kórházba.
Beálltam a megállóba.
Körülöttem toporgó, tanácstalan utasok, mintha valamennyien egy ismeretlen városba tévedtek volna.
Az érkező busz is idegenül hatott.
Ja, ezek a”z új” járművek.
De végre itt van, mert kezd egyre melegebb lenni.
Tudtam, hogy forró napok következnek.
Nem annyira a celsiusban, hanem a forintban mérhető részére gondoltam.
A kormány segélyprogramjára, a nyugdíjamra és ezekre a szép buszokra.
Valamennyiről ez jut eszembe: gyorssegély a nyomornak.

Reményik Sándor: Szent család

Fekszem a fűben a napon,
Szememre húzva kalapom.
Ölel a forró fényözön.
Más semmivel nincs most közöm.
Ölellek, iszlak, értelek
Te éltető arany meleg
S téged, testetlen tiszta fény
A napnak, a napnak szól ave-m.
Árad belém a végtelen,
A határtalan szerelem,
A mindenséget ölelő,
Most minden egy és minden Ő.
Mind, aki issza sugarát,
Iker, rokon, felebarát.
Ó én családom, szent család,
Fejed ha mellém hajtanád!
Én te vagyok és te vagy én.
Nincs más igaz a föld színén.
Mind, ami az Egyből való,
Egymásnak szívére való.
Atyámfiai, gyerekek,
Csak egyet tudok: szeretek.
Igyátok fel a fény szavát:
Vagyunk: szeressünk! Nincs tovább.

Assisi Szent Ferenc: Naphimnzsz/ Dsida Jenő ford/

Felséges Úr, mindenható s jó mindenek felett!
Tied a dicsőség, dicséret, áldás
és minden tisztelet!
Mind Téged illet, Felség, egyedül
s nincs ember, aki Téged méltón emleget.

Dicsérjen s áldjon, én Uram,
kezednek minden alkotása,
különösen bátyánk-urunk a Nap,
ki nappalt ád, világít és minket megvidámít.
Fényes ő és ékes ő és sugárzó roppant ragyogása
felséges arcod képemása.

Áldjon, én Uram, asszony-nénénk a Hold és minden csillagok,
kiket az égre szórtál és szépek most és kedvesek és csillogók.

Áldjon, én Uram, a mi öcsénk a Szél
s az Ég s a Lég s a Hó s a Hő s a derűs és borús Idő,
kik által éltetsz mindent, ami él.

Áldjon, én Uram, hugunk a Víz,
oly hasznos, tiszta, jóleső, alázatos és kedves ő.

Áldjon, Uram, mi testvérünk a Tűz,
kit világul az éjszakába gyújtasz.
Szépséges és hatalmas, erős és felvidult az.

Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk,
ki tart és táplál minket, hogy megélnénk,
ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok szines virággal élénk.

Áldjon, én Uram,
minden ember, kit háboruság, baj, gyötrelem ért,
de tűr és megbocsájt szerelmedért.
Boldogok, kik mindent békén viselnek,
Te nyújtasz nekik, Felség, egykoron babért.

Áldjon, én Uram,
mi nővérünk a testi Halál,
ki minden élő embert megtalál.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak,
nem tesz kárt bennük második halál.

Dicsérjétek s áldjátok az Urat
s adjatok hálát Neki
s roppant alázattal szolgáljatok Neki!

Egy új élet küszöbén

Nem titok, hogy életem egy új mederbe igyekszem terelni.
Ideje, hogy kicsit többet foglalkozzam a kiválasztott- új élettársammal.
Először Franco Zefirelli: Napfivér, Holdnővér című filmjében találkoztam Vele.
Életre szóló nyomot hagyott bennem.
Nem hülyültem meg, csupán az Ő útját választom.
Nézd meg a filmet, rólam is többet fogsz tudni!