Amíg tehetem

Nem vagyok exhibicionista, nem viszket a szám.
Nem maradok csendben, nem teszem le a tollat, beszélek, írok rendületlenül, amíg tehetem.
Még annyi mindent nem tudok, nem próbáltam meg, nem tettem meg.
Minden este hálát adok a napért.
És minden reggel új gondolatokkal, tervekkel köszöntöm a napot.
Amíg tehetem!

Nem mehetek

Ma egy vers ötlött elém, miután elolvastam leveleimet.
Nem én írtam, de nekem, rólam is szól.
Megosztom Veletek:
Közel voltam hozzá
már vetettem láncaim,
a fény suhant felém,
lent hagytam súlyaim,
láttam alant a testem
néma volt a döbbenet,
nem hittem el én sem
hogy most, és itt történik meg velem.

Megszűnt idő és tér
s a végtelen, mi anyagi,
de érzékeltem mindent,
rémlett, jártam ugyan itt.
Jött elém, ki majd vezet,
s a krízisen átsegít,
hang nélkül beszéltünk,
és én magamévá tettem szavait.

Még nem mehetek, közölték
dolgom van ezen a helyen,
vannak szálak, mik bomlottak
s bogoznom kell most nekem.
A kedvesnek is könnye apad,
nem rázza pőre testemet,
a lélek a helyére költözik,
ezt igaz részben, de köszönöm neked.

Egy születésnap kapcsán

László Atya szerdán ünnepli 31. születésnapját.
Kis csapatunkkal este fogjuk felköszönteni, soron következő foglalkozásunkon.
Személyesen, én azzal tisztelem meg, hogy Róla gondolkodom.
Reményik Sándor versei közül válogattam, most igyekszem felfedezni magamnak a műveit.
Próbálok párhuzamokat keresni.
Arra gondolok, milyen hatással voltak rám Levente Atya gondolatai, amikor egy agyvérzés után kellett talpra állnom.
Abban az évben, karácsonyra készültünk.
Örömvasárnapon gyóntam először életemben tiszta szívvel, önátadással.
Elmondtam, mennyire fontos számomra az a karácsony.
Az Atya azt tanácsolta, képzeljem magam a születéstörténet valamelyik szereplőjének helyébe.
Ma is ezt teszem, ha meg akarok érteni egy gondolatot a bibliából, Jézus tanításaiból.
Most például László Atya vasárnapi miséjére gondolok, amelyben a bizalomról szólt.
Eddigi életem tanulsága, hogy a bizalom, és bizalmatlanság az emberek között úgy működik, mintha tükörből lennének.
Barabásról tett említést, aki pártfogásába vette Sault, mert társai bizalmatlanok voltak vele.
Nos, az én „ Barabásomnak” László Atyát tekintem, aki Debrecenbe érkezésem óta segíti a lelkem az igaz úton vezetni.
Legutóbbi kórházi kezelésem idején is sokat jelentett látogatása, érdeklődése, figyelme, értem szóló imája.
Köszönöm, születésnapján szeretettel köszöntöm.
Isten éltesse sokáig!

Reményik Sándor Rakéta- hajó

Valaki ma értem imádkozott.
Nem, nem bírom máskép megérteni
Az édes enyhülést, mely elfogott.
Valaki értem jól imádkozott.
Imája roppant kezdő-sebességgel
Megragadott, és végtelenbe vitt,
Sötét sorsommal búgva befutotta
Az Isten-távol fény-mérföldjeit.
Mellette naprendszerek múltak el,
Mint vonat mellett éjjel házikók, -
Jézus kikötő-szíve várta már
Az értem kilőtt rakéta-hajót.
És szóltak ott fenn: Jól van, hát legyen.
Függesztessék fel ma este a fátum, -
Egy órára, míg a nap lemegyen,
Legyen neki szabadság, kegyelem.
S egy óráig, míg a nap lebukott,
Áldottam gyöngyházfényű ég alatt
Az ismeretlen rakéta-hajót,
Mely értem Isten trónjáig halad.

Reményik Sándor" Istenem"

Pap volt. Tiszteletesnek titulálja,
S vigyázza lépteit az ápoló.
Az arca: végzetbarázdálta föld,
A szeme: két nagy, hullámtalan tó.
Köd úszkál rajtuk s borong tétován,
Mint hajnalban a tengerszemeken, -
Hervadt, igétlen, öntudatlan ajka
Csak egy szót morzsol folyton: Istenem.
"Istenem, Istenem, Istenem... "
Ötvenszer egyvégtiben: Istenem, -
Hogy a hallgatót hideg futja át,
Figyelve e szívetlen, szárnytalan,
S dadogva mégis dübörgő imát.
E lélek infernókat járhatott be,
Amíg a téboly partján kikötött, -
A csendes téboly árnyai alá:
Az Isten még oda is vele jött.
"Istenem, Istenem, Istenem... "
Ötvenszer egyvégtiben: Istenem.
Ha szólnak hozzá, ez a felelet,
Minden kérdésre ez a felelet.
E száj az együgyűség kapuja,
S az örökkévalóság malma lett.
Csak jár, csak jár, őrülten őröli
A Mindenható egyetlen nevét,
És közelében félve halkul el
És megdermed az emberi beszéd.
"Istenem, Istenem, Istenem..."
Hogy zakatol a megbomlott malom!
Az Isten neve: óriás malomkő,
Benne a világzúzó-hatalom.
Csak jár, csak jár, őrülten őröli
Hulló hóvá az élet rongyait...
Ó, szent és szabadító őrület:
A legnagyobbra mégis megtanít.

Szent Faustyna nővér

Aki olvassa írásaimat, tudhatja, hogy időről- időre tanulmányozom egy- egy szent életét, mert példákat keresek magamnak és talán másoknak is.
Ma, megfordítottam az ajándékba kapott Irgalmas Jézus képet és a következőket tudtam meg róla:
1905- ben született.
Jézus 1931- ben megjelent Szent Faustyna nővérnek, és a következőt kérte:
„ Fess egy képet, annak alapján, amit látsz, ezzel az aláírással:
Jézusom, bízom Benned!
Azt kívánom, hogy tiszteljék ezt a képet az egész világon.
Megígérem, hogy az a lélek, aki ezt a képet tisztelni fogja, nem vész el.
Megígérem azt is, hogy már itt a földön győzedelmeskedni fog ellenségei felett, főként halála óráján.
Magam fogom védeni, mint saját dicsőségemet.
Később még hozzáfűzte:
„ A két sugár a vért és a vizet jelenti.
A halvány sugár a vizet, mely a lelket tisztítja meg, a piros a vért, ami a lelkek élete…
E két sugár irgalmam belsejéből tör elő, midőn a lándzsa haldokló szívemet megnyitotta a kereszten.
Ezen sugarak elrejtik a lelket Atyám haragja elől,
Boldog, aki ezek árnyékában fog élni,
Mert Isten igazságos keze nem éri el.”
Maria Faustyna Kowalska nővért I I. János Pál pápa 200. április 30.- án szentté avatta.
Szent Fausztina, polgári nevén Helena Kowalska 1905-ben született a lengyelországi Łódź melletti Glogowiec faluban egy tízgyermekes család harmadik gyermekeként.
Gyermekkorától kezdve az ima szeretete, a szeretet, az engedelmesség, és az emberi nyomor iránt való érzékenység jellemezte. Iskolába csak 3 évig járt, majd elhagyta otthonát és gazdag családokhoz ment szolgálóleánynak.
Húsz éves volt, mikor belépett az Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációjába, amelyben Maria Faustina nővérként 13 évet élt le szakács, kertész és portás munkakörben. Élete az Istennel való rendkívül bensőséges egységet takarta, habár igen egyhangúnak és szürkének tűnhetett. Gyermekkorától kezdve szeretett volna nagy szent lenni és következetesen törekedett is erre, együttműködve Jézussal az elveszett lelkek megmentésében. Egész életét fölajánlotta áldozatként a bűnösök megmentésére. Ennek a jegyében is hunyt el, hosszadalmas, fájdalmas betegeskedés után.
Fausztina nővér küldetésének lényege abban áll hogy:
• újra felidézze a Szentírásban kinyilatkoztatott igazságot Isten irgalmas szeretetéről minden ember, még a legmegátalkodottabb bűnösök irányában is;
• megismertesse az Isteni Irgalmasság új formáit
• kezdeményezzen egy világméretű mozgalmat az Isteni Irgalmasság tisztelőiből és apostolaiból, amely a vallásos élet megújulásához vezet.

Megyek az orrom után

Lépek előre kettőt, egyet hátra,
Képet formáznak felhők, az eget látva
Beleborzongok a látványba,
Lidércek, szörnyek, árnyak
Riasztanak, körbezárnak,
Megyek hét határnak.

Magam elé bámulok, oldalra nézek,
Előttem koldus topog, toprongyos lélek,
Párja követi, mindketten vének,
Mocskosak, kiszolgáltatottak,
Ma még nem ettek, loptak
Napot. Mi lesz holnap?

Valami szépet kellene találnom,
Szemeim nyugtatni napsütötte tájon,
Ember embert ne utáljon
Csak azért, mert elesett,
Jövőtlen, elkeseredett
És nem él mód felett.

Behunyom szemem, kissé jobban érzem magam.
Az utca zaját hallom, vijjogó mentő rohan,
Az elképzelt világ máris odavan.
Zuhanok, orra esem,
Feltápászkodom véresen,
A koldus fogja kezem.